1951-ben végezte el a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát, 1963-ban pedig az ELTE pszichológia szakát. 1951-től kisegítő iskolában, majd a Miklós téri Gyógypedagógiai Intézetben, 1953 szeptemberétől pedig a Beszédjavító Intézetben dolgozott.1960-tól gyakorló iskolai vezető tanár. A Gyógypedagógia című folyóirat szerkesztő bizottságának a tagja. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán logopédiai pszichológiát tanított. Tagja volt a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének, a Magyar Pszichológiai Társaságnak, a Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaságnak. Gyógypedagógus, pszichológus és pedagógiai szakpszichológus, Földes Ferenc- és Apáczai-díjas, a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetettje 2000. február 27-én életének 72. évében elhunyt. A tudás és humánum szoros egységében végezte sokrétű munkáját túlnyomórészt a Festetits Utcai Beszédjavító Intézetben. A megkésett beszédfejlődés és dyslexia összefüggéseit kutatva dolgozta ki a dyslexiás gyermekek reedukációjára és a dyslexia prevencióra alkalmas módszereket, szemléltető eszközöket és diagnosztikai eljárásokat. Kezdeményezője és vezetője volt a Beszédvizsgáló Országos Szakértői Bizottságnak. Nevéhez fűződik számos speciális osztály beindítása a súlyos dyslexiások, dyslexia veszélyeztetettek számára, továbbá logopédiai 1. osztályok. Kandidátusi értekezése a tudományok doktora fokozott várományosává avatta. Sosem volt ideje, mégis mindig ráért a jó ügyek szolgálatára. Neki az elesettnél fontosabb csak a még elesettebb volt. A tapintat és a tapasztalat különös ötvözetével fordult a gyerekekhez, a szülőkhöz és a munkáját tovább folytatni hivatott tanítványaihoz. Erkölcsi kötelességének érezte, hogy tudását mindenáron átadja: mindegy volt számára, hogy ez különböző helyszíneken vagy saját otthonában történik, a színvonal mindig azonos volt. Bármikor kész volt szakmai kérdések alapos megvitatására és átgondolására. Hivatásának apostola volt. Szellemi örökségét számos gyógypedagógiai intézmény és gyógypedagógus kolléga őrzi és adja tovább!

Intézményünk néhány gyógypedagógusa személyesen is ismerte, tanítványa lehetett Ildikó néninek. Olvasás tanítási módszerének megismerése mellett, a gyógypedagógiai hivatáshoz szükséges alázatot és a gyermekek feltétel nélküli szeretetét is megtanulhatta.